„Boldog gyermekkorom minden képzeletet felülmúló, igazi nagykonyhája anyámnak Kassán volt. Ezt megelőzően a zuglói sem volt olyan kicsi, de nem versenyezhetett a kassaival. Ami a felszereltséget illeti, abban is a kassai vezetett. Volt abban minden szükséges eszköz.
Márványlapos munkaasztal, gyúródeszka, sima és recés nyújtófa, csillogó-villogó rézmozsarak, habüstök, keverőtálak, habfehér dagasztómedencék, morzsa-, dió-, mákőrlő, hús- és kávédaráló, tésztagép. Tepsik, sütőformák, süteményformázók, pogácsaszaggatók, derelyemetszők, kések, fogók. Fakanalak és kenőtollak zárták a sort, azaz mégsem, mert kifeledtem a konyha díszét, a nagy porcelánmozsarat, mely mindig ott lebzselt a konyhaasztal belső sarkán, benne a harangütőt formázó fanyelű, porcelán mozsártörővel.
Ezek az eszközök csak látszólag henyéltek, mert amikor Édesanyám nekilátott sütni-főzni, akkor egymás után keltek életre a különféle eszközök, és derekasan kivették részüket a munkából, melynek aztán meg is lett az eredménye. Hófehér deszkákon, üveg- és porcelántálakon pompáztak a különböző kalácsok, bejglik, torták, szeletek, édes és sós aprósütemények.
Megtelt a konyha vanília, fahéj, szegfűszeg, rum, pörkölt mogyoró, a kisült tészták édes illatával.”
