1920-ban a magyar történelem egyik legsúlyosabb krízise érkezett el. Nem csupán a történelmi Magyarország és hagyományos vezető rétegei találtattak könnyűnek: 1918 és 1919 forradalmaival együtt elbuktak a radikális reformokat szorgalmazó baloldali pártok is. Közel hat év háborús pusztítás után gazdasági, szociális, külpolitikai és művelődési problémák sokasága halmozódott fel. Ekkor született meg a fiatal értelmiség reform iránt elkötelezett részéből a magyar népi mozgalom. Az ő történetükről szól ez a könyv.
A magyar népi mozgalomról meglepően keveset tud a jelenkori emlékezete, és ismereteink jó része is leginkább félreértésekből és előítéletekből táplálkozik. A népi mozgalom elitjéhez tartozók – Németh Lászlótól és Illyés Gyulától kezdve Veres Péteren és Kovács Imrén át egészen Bibó Istvánig – megpróbáltak választ találni a Trianon utáni Magyarország legégetőbb kérdéseire, méghozzá nem a hagyományos ideológiák mentén, hanem egy általuk „harmadik útnak” nevezett eszmeiség jegyében.
Papp István kötete – amely harminc év óta az első modern szemléletű összefoglalása a témának – elsősorban azt kívánja bemutatni, hogyan és miért született meg a népi mozgalom, illetve hogy legfontosabb tagjai milyen elgondolásokat fogalmaztak meg, és milyen reformokat láttak szükségesnek 1945 előtt és után.
