Az élet egyszerű (rím)képlete: Kibírod-e végig nevetéssel? Kölcsey Ferenc egy este szörnyű álmot látott: Amerikában, a boldog újvilágban nem akadt szegénynek egyetlen olvasója sem. És ez így ment volna az idők végezetéig… De akkor, az új idők kezdetén megjelentek Pap Balázs regényének hősei, Bob és Alex. A két kalandor ifjú, miközben verstani szabályszerűségek mintájára szervezi (nemi) életét, előveszi – őt is. Ám a versformák, és a szaftosabb pozíciók rímeltetése nem mehet bonyodalommentesen, ha az egyik hősünk mindjárt kezdésnek „négyen van”; olykor Alex, némelykor Sikergyanú, de legtöbbször Realitás, főleg mikor [Kölcsey] Feri (becenevén balsors) „bekacsint”. Amikor Alex leáll és másik három énje beindul, ott kő kövön nem marad. Drogháború és üldözések, nehéz fiúk és könnyű nőcskék, továbbá véres kannibál-kaland az Amazonas-menti dzsungelben… Az olvasónak nem is lehet másra gondja, csak hogy sodortassa magát a fergeteges cselekménnyel, és törölgesse a nevetéstől sűrűn potyogó könnyeit. Hamisítatlan Kölcsey-kalauz – stopposoknak.
