A népszerű (nem zsidó, nem náci, nem szabadkőműves és nem kommunista) szerző már könyve alcímében elárulta, miről is szól műve: őseink olyan tetteiről, amelyekre sokszor máig büszkék vagyunk, holott éppen azzal rontottuk el a történelmünket. Olyan események és/vagy folyamatok voltak ezek, amelyek nemegyszer szinte végzetes hatást gyakoroltak ránk. Biztos, hogy jól tettünk magunknak, amikor még államiságunk előtt bekalandoztuk Európát és mint bérelhető verőlegények és rablók lettünk híresek és rettegett zsákmányszerzők? Vagy jót tett az országnak az 1514-es parasztlázadás és annak brutális leverése? Mi történt Mohács előtt és után, hogyan szállt el a magyar nemzeti függetlenség? Miféle belső ellentétek tették lehetetlenné 1848-49 győzelmét, és mi lett azután? Mennyiben ártott az ország egységének az 1867-es kiegyezés és az hogyan vezetett el nyílegyenesen… Trianonhoz? Mi volt a két háború között a „polgárok elárulása”, és milyen tragédiákhoz vezetett az a folyamat? És mintha ez mind még nem lenne elég, a szerző utószavában írja: „Nem bírjuk elviselni az igazságot és semmiből sem tanulunk…” Nos, ez a könyv és a lapjain könyörtelenül szemünkbe vágott igazság talán változtat ezen is.