Ezt a könyvet a lelkem mélyén élő Bohóc írta. Arról, ami manapság az egész emberiség legnagyobb félelme: a nagy összeomlásról. A világ végéről. Műfaja: játék és spirituális vallomás. S mivel a Bohócom úgy gondolja, hogy a Nagyérdemű Olvasó lelkében is él egy Bohóc, arra kért, hogy adjam át neki ezt az üzenetet:
Mi szabadok vagyunk, barátom!
Miénk a világ és a túlvilág! Föld és ég. Nekünk ingyenjegyünk van a pokolba és a mennyországba.
„Az én országom nem e világból való!” – mondta a Mester.
Mi ettől annyiban különbözünk, hogy nekünk semmiféle országunk nincs.
Nem is kell!
Semmi.
Se hatalom, se gazdagság, se biztonság, se lakcímkártya, mert tudjuk, hogy semmi sem a miénk.
Nekünk nem kell más, mint ami kis batyunkban elfér.
Mi van ebben a batyuban?
Nevetés.
És dal.
Ez a mi kincsünk.
És ha a hangunk elment, akkor fütyülünk.
És ha fütyülni sem tudunk, akkor ráteszünk a fésűnkre egy WC- papírt, s azon fújunk majd gyönyörű nótákat.
S ha már fésű sincs, és papír sincs, akkor a szívünkben szól a zene.
És a nevetés.
Örökké.
