Azt mondani egy zárkózott, vagy lelkibeteg embernek, hogy szedje össze magát, annyi, mint a törött lábút futásra biztatni. Ugyanígy, ha valaki magányos, nem érünk vele semmit, ha azt mondjuk neki: keress magadnak társat. Ennek a könyvnek éppen az a fő erénye – és fergeteges sikerének titka –, hogy nem elsősorban a magány elméleti okait keresi, hanem a gyakorlati megoldásokat. Vagyis: hogyan keressünk és találjunk társat magunknak.
Ebben a könyvben mindenki talál valami fontosat. Olyat, amitől akár percek alatt megváltozhat a szemlélete. Így az élete is.
„A legrosszabb magány az, amikor nincs olyan, akivel megoszthatjuk a bánatunkat – éppúgy, mint az asztalunkat és az ágyunkat”.
Talán ez a szerzők legfontosabb hitvallása. Lynda és Mark Dohlan olyan gyakorló pszichiáterek, akik készek és képesek a közérthetőségekre. Nem a saját – amúgy egyetemi kutatóként is bizonyított – erényeiket tartják elsősorban szem előtt, hanem azt, hogy kin és miképpen tudnak segíteni. Itt és most. A hétköznapok kacskaringós útvesztőiben.
„A szerzőknek – akik gyakorló pszichiáterek és kutatók – volt bátorságuk lemerészkedni a tudományos magaslatokból. Egészen a közérthetőségig. Ez fontos, ugyanúgy, mint a könyv témája: a boldogság.”
(Amorous Media)
„Divatos téma, egészen újszerű megközelítésben. Nincs benne a bölcsek köve, de mindenki úgy érezheti, hogy róla is szól. Lebilincselő érzékenységgel és egyszerűséggel foglalkozik a legszemélyesebb érzéseinkkel. Kihagyhatatlan olvasmány.”
(Psychology Review)
„A könyvben megszólaló emberek nem esettanulmányok, vagy sorszámozott kutatási alanyok. Lehetnének a szomszédaink, a barátaink, a szüleink. Vagy éppenséggel mi magunk is.”
(Honour of one's Sex)
„A legjobb könyv a maga kategóriájában. Hétköznapi útmutatókat ad az élet legfontosabb, legmagasztosabb dolgaihoz.”
(Scientific Post)
„Ha magányos vagy, azért kell elolvasnod. Ha nem, akkor meg azért.”
(The Book's)
