Komjáthy Jenő (1858-1895) az irodalmi és szellemi élettől távol nehéz körülmények között élt. Magányában egyedül a versírás és a filozófia maradt számára. Jelentős képviselője volt a 19. sz. végi újabb lírai törekvéseknek. Mint az irodalmi ellenzék tagja élesen támadta az akadémizmust, a népies epigonizmust cikkeiben. Felemelte tiltakozó szavát a társadalmi igazságtalanságok ellen, álma valamilyen utópisztikus szocializmus; egyenlő emberek szabad és testvéri társadalma. Nemegyszer forradalomra buzdít. De elszigeteltségében, magányosságában s az idealista német filozófia hatására mind inkább az elvont miszticizmus irányába tolódott. Költészetének harcos része, amelyet csak jóval halála után fedeztek fel, Ady egyik előfutárának mutatja prófétai magatartásával és a szimbolizmushoz közel álló stílusával.
