A Gálvölgyi show-ban megjelent „Gyúrunk vazze?” jelenetek egy része valóban elhangzott mondat. Valós szavak, valós történetek. Ezeket részben én hallottam, részben a barátaim. A többit a fantázia tette hozzá, de – sajnos – a fantázia nem rugaszkodott el nagyon messze a valóságtól. Itt vannak körülöttünk. Itt élnek velünk. Látjuk őket, halljuk őket nap, mint nap. Én nem tudom, honnan jöttek, honnan kerültek elő. De itt vannak, és felismerjük őket, még akkor is, ha külföldön járunk. Meg sem kell szólalniuk, de sajnos megszólalnak. Miattuk szégyenkezünk idegen országokban és itthon is. Ők azok, akiknél az értékmérő a merdzsó, a dzsipó és a dzset, a bömcsi lóereje és ára, valamint a vásárolt nők száma. Ők azok, akik a leállósávon előznek 180-al, akik parkolnak a mozgássérülteknek fenntartott helyen, akik bárhol és bármikor a sor elejére állnak, akik magyarul csinálnak botrányt a római reptéren, mert késik a gép, akik szidják az államot az adó miatt, de röhögve dicsekednek a lichtenstein-i számlákra kimentett pénzükkel. Ők építenek minimálbérből százmilliós házat, és ők nem jelentik be az alkalmazottaikat. Mert ők itt élnek közöttünk…
