Legújabbkori történelmünk egy „fehér foltját” eltüntető munkát tart a kezében az Olvasó. Az elmúlt fél évszázad során megismerhettük a második világháború olyan parancsnokait, mint Zsukov, Konyev, Rokosszovszkij, Patton, Montgomery, majd a rendszerváltás után a másik oldalról Rommelt, Mansteint, Guderiant, Yamamotót és másokat. Csupán a Magyar Királyi Honvédség tábornoki kara szorult történelmi árnyékba. Legfeljebb a doni katasztrófáért részben felelős Jány Gusztáv és a nyilas rémuralmat reprezentáló Beregfy Károly vezérezredesek nevei forognak közszájon.
Ez a könyv most a teljesség igényével mutatja be azokat a katonai felső vezetőket, a Legfelsőbb Hadúrtól (Horthy) kezdve a honvédelmi minisztereken, vezérkari és fegyvernemi főnökökön, hadsereg-, hadtest- és hadosztály parancsnokig bezárólag, akik 1938 és 1945 között, történelmünk e tragikus időszakában vezették honvédségünket és a Magyar Királyi Csendőrséget.
Milyen volt ez a tábornoki kar erényeivel, hibáival, bűneivel – miben vétkezett és miben nem?
Voltak közöttük hősök, mártírok, szimpla mesteremberek és sajnos fasiszták is. Katonai pályafutásuk és 1945 utáni kálváriájuk bemutatása nem vád és nem védelem. E. M. Remarque szavaival élve: „Csupán beszámoló egy olyan nemzedékről, amelyet a háború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték.”
