A világegyetem keletkezésének képeivel, a Nagy Búmmal kezdődik Doctorow regénye, s miközben újra és újra visszatér a létezés eredendő titkának kérdéséhez – megidézve Einstein és Wittgenstein alakját és gondolatait –, egy rejtélyes történet bontakozik ki az ezredvégi Manhattanben. Thomas Pemberton atya episzkopális templomából eltűnik egy kereszt, amely aztán egy kis zsinagóga tetején bukkan fel. Pemberton atya nyomozásba kezd: kik és milyen indítékokból lophatták el a keresztet, és ha ez egy isteni jel számára, akkor vajon minek a jele? Mit akar megértetni vele a kereszt eltűnése és sorsának váratlan fordulata, melynek révén megismerkedik egy zsidó rabbinővel, és az új szerelem még jobban elmélyíti hitének válságát… Maga a sztori azonban csak a vázát adja Doctorow kollázsregényének; miközben a narrátor irodalommá igyekszik gyúrni Pemberton atya történetét, egy litvániai gettóról szóló elbeszélésén is dolgozik, és beépíti a regény szövetébe különféle elmélkedéseit a föld történetéről, élővilágáról, a modern városról, a mindent bekebelező filmművészetről, vízióit a világ pusztulásáról, szabadverseit a XX. század nagy háborúiról és a jazz-örökzöldek mélylélektani tartalmáról… Doctorow óriási lelki-szellemi koncentrációval varázsolja művészi egésszé a széthulló világ képeit, és felkavaró, radikális szenvedéllyel szól a hit kérdéseiről…
