Részlet a könyvből: „Törpefalván az élet ugyanúgy folyt, mint bármikor, lassan és nyugodtan. Egy napon nyugtalanság lopózott a faluba. Miért is? Már messziről hallani lehetett a széttörő fák reccsenéseit, a leomló sziklák robaját és a menekülő állatok dübörgését. Rengett a föld és a közelben minden besötétedett, pedig sütött a nap. Időnként hallani lehetett a közeledő vészjósló hangokat: BUMM! RECCS! ROPP!”