Diego Pablo Simeone, „Cholo” (1970) játékosként 106 mérkőzésen lépett pályára az argentin labdarúgó-válogatottban, részt vett három világbajnokságon, nyert olimpiai ezüstérmet, valamint két aranyat a Copa Américán és egyet a Konföderációs Kupán. Futballozott hazájában, Olaszországban és Spanyolországban. Az Atlético Madriddal jutott csúcsra, amikor a csapat 1996-ban bajnok és Király Kupa-győztes lett.
Labdarúgó-pályafutását Argentínában akarta befejezni, a Racinghoz szerződött, de még véget sem ért a 2005–2006-os idény, máris az együttes élére állt, szinte egyik napról a másikra lett edző.
A győzni akarásra, a motivációra és az őszinteségre épülő vezetési stílusával mindegyik csapatából képes volt kihozni a maximumot. Legfényesebb sikereit edzőként is az Atlético Madriddal érte el, megnyerték a bajnokságot, a Király Kupát, az Európa Ligát és az Európai Szuperkupát, döntőt játszottak a Bajnokok Ligájában.
Végigkövetve Simeone pályafutását, láthatóvá válik, hogyan vált első osztályú játékosból első osztályú edzővé – mint egy született nyertes. A Meccsről meccsre lapjain megismerkedhetünk azokkal az elvekkel, amelyek a magánéletében és a futballban vezérlik, és a módszereivel, melyekkel motiválni és irányítani tudja a rábízott csapatokat és képes a győzni akarást átültetni a játékosokba.
„Akkor hozom a legjobb formámat, amikor rosszul mennek a dolgok.”
„A mérkőzést nem az nyeri meg, aki jobban játszik, hanem az, aki biztosabb a dolgában.”
