Az impresszionista festészet rendkívüli népszerűsége napjainkban igazolja az impresszionistáknak nevezett festők csoportjának egykori törekvéseit. Az 1870-es és 1880-as években francia művészek egy lazán szerveződött társasága, köztük Pissarro, Monet és Renoir, olyan festészeti stílussal és témaválasztásokkal állt elő, amelyek kihívást jelentettek a Francia Akadémia és a Szalonok által képviselt kanonikus művészettel szemben. Az impresszionizmus forradalmi természete az anarchizmusból és a politikai radikalizmusból, a tudományba és az individualizmusba vetett hitből táplálkozott. Ez tette lehetővé a modern élethez és a közvetlen vizuális észlelésünkhöz jóval hűbb művészeti látásmód kialakulását. Közelmúltban felfedezett dokumentumok: kritikai írások, alkotói levélváltások, árverési jegyzőkönyvek és kortárs szerzők elemzései egészen új megvilágításba engedik helyezni korunk talán legnépszerűbb korstílusát. Belinda Thomson szellemes, precíz, a szigorú tudományosság és közérthetőség kényes határterületén egyensúlyozva elemzi a korszakot, társadalmi-történelmi környezetet, az alkotók élettörténetének és munkásságának sajátos viszonyát. Egyedülálló módon mélyreható analízis tárgyává teszi a korszak műkereskedelmi piacának a képzőművészeti forradalom kibontakozásában betöltött szerepét. A szerző kiváló arányérzékkel összegzi számunkra a művészet e páratlanul komplex és káprázatos korszakával kapcsolatos legfrissebb kutatási eredményeket.
