Wolf Haas: A ​Brenner és a Jóisten (Brenner nyomozó történetei 7.)

„Most már megint mi történt” – a Brenner-kötetek olvasói nyilván már megszokták ezt az állandó kezdőmondatot. Ám ezúttal nem indulhat e szavakkal a regény, hiszen a hatodik kötetben a történetek elbeszélője meghalt. Wolf Haas azonban úgy döntött, hogy mégis feltámasztja a mesélőt, ha nem is fizikai alakjában, mostantól tehát az Elbeszélés Szelleme meséli el az új történetet. És így kezdi: „A nagyanyám mindig azt mondta: ha egyszer meghalsz, a szádat majd külön kell agyonütni.” Szóval szerencsére semmi baj, ez a száj éppoly szószátyár és éppoly szellemesen fecsegő, ahogy azt a korábbi könyvekben már megszokhattuk.

A Brenner is megváltozott. Az utolsó kötet, Az örök élet rettentő traumája után végleg elege lett a bűnügyekből, most kimondottan polgári foglalkozást űz: egy Bécs, Kitzbühel és München között ingázó építési nagyvállalkozó sofőrje. De nem is annyira a cégvezetőt, Kressdorfot fuvarozza állandóan, hanem a Helena nevű kétéves kislányát. Ám az egyik tankolás közben a kislány eltűnik. Gyerekrablás? Lehetséges, bár gyanús, hogy a váltságdíjért senki sem jelentkezik. Eszerint más áll a háttérben? Az is lehet, de ennek sincs kitapintható nyoma. Ám annyi bizonyos, hogy a Brenner kénytelen ismét belevágni a korábban megutált nyomozói munkába. És ez végül is kifizetődőnek bizonyul, hiszen ennek során találkozik a Jóistennel. Igaz, nem a legüdítőbb körülmények között és messze nem a legkellemesebb társaságban…

Wolf Haas szenzációsan szórakoztató új regénye a 2009-es év legnagyobb sikere volt Ausztriában.

A könyv kiadását az Európai Unió Kultúra programja támogatta.