Viktor Pelevin első nagy világsikere volt Az agyag géppuska, akkor, 1996-ban az orosz Playboy nemes egyszerűséggel az utóbbi évtizedek legjobb orosz regényének nevezte, maga a szerző pedig rejtélyesen azt mondta művéről: "Ez az első olyan regény a világirodalomban, melynek cselekménye az abszolút ürességben játszódik."
Nos, ha "ürességben" - avagy "pusztaságban", a Pjotr Puszta nevű főhős üres tudatában -, akkor ez szerfölött színes és izgalmas űr: tele a várva-váratlanul összeomlott Szovjetunió romjainak különös hangulatával, az orosz történelem átkozott kérdéseivel, az orosz kultúra emlékeivel, számítógépes korunk újfajta gondolkodásával, vallás- és mítosztöredékekkel s nem utolsósorban remek történetekkel.
Pjotr Puszta egy elmegyógyintézet lakója valamikor a kilencvenes években, ám egyúttal a tizenhetes forradalom utáni években, a polgárháborús Oroszországban él, éspedig mint Csapajev híres komisszárja, Petyka. A két valóságszint a regényben egyenlő mértékben valós (vagy virtuális): hol a polgárháború katonái közt vagyunk, ahol Csapajev és Petyka mély filozófiai beszélgetéseket folytat (a regénybeli vörös hadvezér ugyanis egyúttal a világ lényegét tisztán átlátó buddhista gondolkodó is), hol az elmegyógyintézeti ápoltak között. S megismerjük rémséges - vagy épp rémesen szép - álmaikat: a Maria nevű szappanopera-hősnő és Arnold Schwarzenegger "alkímiai esküvőjéről", egy harakiri történetéről, néhány orosz újgazdag misztikus viszontagságairól...
S mindeközben Pjotr éppúgy epedezik a gyönyörű géppuskás lány, Anka után, amennyire a világ - és az agyag géppuska - titkát szeretné végre megérteni...
