Szabó Magda 1917. október 5.-én született Debrecenben. Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le szülővárosában, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin-magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd 1942-től 1945-ig Hódmezővásárhelyen a Református Leánygimnáziumban dolgozott.
1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt elbocsátásáig. Ebben az évben visszavonták tőle a már odaítélt Baumgarten- díjat. 1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor íróval. Ebben az időszakban írta meg első versesköteteit Bárány, illetve Vissza az emberig címmel. 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következett. 1958-ig nem publikálhatott, ebben az időszakban alkotott műveit csak később adták ki. Ekkortól kezdett áttérni a regényírásra.
1959-ben József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 1983-ban Pro Urbe Budapest díjat, 1987-ben Csokonai-díjat kapott. 1992-ben a Getz- díjjal tüntették ki. 1996-ban Déry- díjat, 2000-ben Nemes Nagy Ágnes-díjat és 2001-ben Corvin-kitüntetést kapott. Regényei a világ számos országában arattak sikert. Szabó Magda a legtöbbet fordított magyar író.
Hogy Szabó Magda színdarabjai zajos sikert keltenek, annak nemcsak zseniális drámaírói képessége az oka, hanem az is, hogy a haza szeretné megismerni saját nemzeti múltját, mivel 1956 után eltiltották ettől a lehetőségtől. Az írónő első nagy sikere Az a szép fényes nap címmel születik meg. Ebben a műben próbálja újraértelmezni nemzete tanulni- és felejtenivaló eseményeit. A dráma az államalapítás korát, a nyugati kalandozó hadjáratok időszakát, az új keresztény és a régi pogány erkölcs összeütközésének világát szólaltatja meg. Béla király címmel drámatrilógiát írt a tatárjárás koráról, az ország újjáépítésének történetével ismét korához szólva.
Egy királyi házaspár gyermeke királynak születik, de adottságai és jelleme nem bizonyos, hogy megfelelnek a születés adta rangnak. A Béla király arról szól, hogyan válik egy olyan király, aki adottságai és jelleme révén nem biztos, hogy megfelel rangjának – kezdetben szinte mindig rosszul lép, olykor halálos bűn elkövetésére szorul –, népe valóságos vezetőjévé, igazi királlyá, aki már nemcsak büntetni, de megbocsátani és megérteni is tud, nagy távlatokban gondolkozik, és méltó családpolitikával baráttá fogadja hajdani vetélytársa, az idegen Kötöny családját.
Az író a vesztett második világháború után azért vállalt a fővárosban állást, hogy részt vehessen a nagy demokratikus átalakulás kezdeti munkálataiban. Az író néha beleolvas színdarabjába, ilyenkor újra meg újra megrendül, átérezve azt, hogy van az Árpád-háznak egy olyan szentje, akit sosem avattak azzá, mert az egyházi, világi politika mást kívánt. Az író azért büszke, mert darabjai közül ebben találta el legpontosabban a bűn és bűnhődés arányát, s örül, hogy érzékeltetheti: van, aki azért nem kapja meg a nagy egyházi visszaigazolást, mert hazája sorsának intézése nem hagyott időt neki arra, hogy úgy élhessen, mint a szentek.