Összerándulok, majd szép lassan elernyedek, ahogy a csuklyás alak elsuhan mellettem. Hihetetlen, mennyire túlreagáltam ezt a helyzetet! Már megint. Aztán továbbindulok, most már én a férfi nyomában, és feltűnik, hogy a kabátja alól kiesik valami fehér dolog. Utána kiabálok, de ő, bár, hogy csak pár méterre van tőlem, nem hall meg, mi több, mintha felgyorsítaná a lépteit. Jobbra fordul, én meg felveszem a kis papírt, és nem akarok hinni a szememnek, amikor elolvasom a feltűnően szép betűkkel ráírt nevet.
Emma
Ez csak valami félreértés lehet vagy tényleg nekem címezték? A szívem hevesen kalapálni kezd, és kinyitom a félbehajtott papírt.