A bájos, gyönyörű fiatalasszony, Emily követi már nem éppen ifjú férjét Angliából Jamaicába. Nem is sejti, hogy az igazi szerelem itt vár rá, s ez lesz számára a „boldogság szigete”. Lassan egészen elmerültek a szerelem tüzében, mely elfeledtette velük, hogy tilosban járnak. Emily megtudta, hogy mit jelent asszonnyá válni, s úgy érezte, egészen a felhőkig repül. Könnyűnek és boldognak érezte magát. Csukott pilláit felemelte, és tekintete Tom csillogó szemébe olvadt. Kiolvasta belőle mindazt, amire egész életében vágyott. Bár Tom egyetlen szót sem szólt, az asszony tudta, érezte, hogy a férfi mélységesen szereti. – Csodálatos vagy Tom! – mondta, és apró csókot lehelt a férfi vállára. – Nálad nincs csodálatosabb, Emily! Soha életemben nem gondoltam, hogy ennyire szeret az Isten. Megajándékozott a világ legcsodálatosabb teremtményével. Köszönöm, Emily, hogy szerethetlek – suttogta, miközben ajkával rátalált a nő mellére.
