Íme egy zenélődoboz, és benne a táncospár: már halljuk is a monoton muzsikát, amelynek dallamára lassan, szertartásosan, ugyanarra a koreográfiára perdülnek-fordulnak a táncosok. Amikor a dallam lejár, egy láthatatlan kéz újra felhúzza a dobozt a kulccsal, és a férfi és a nő végtelen tánca folytatódhat – a szabadulás reménye nélkül. Hiába van az arcukon mosoly, a lelkük, kiváltképpen a nőé, zilált; örökös közöttük a feszültség, és az áldozat sebei talán sohasem gyógyulnak be.
Ismerős a helyzet? Nem véletlenül, hiszen gyakrabban fordul elő, mint gondolnánk, hogy társas kapcsolatainkban áldozattá válik az egyik fél, és helyzetéből nemhogy a kiutat nem találja, de sérült önbecsülése folytán azt sem érzékeli: ez nem természetes állapot. Rados Virág pszichológiai témájú regénye azt boncolgatja, hogy milyen mélységekig süllyedhet a férfi és nő közötti kapcsolat, s története lapjain kibomlanak a bántalmazás lélektanának súlyos titkai.
A szép és intelligens, ám a szíve mélyén súlyos önbizalomhiánnyal küszködő Kárpáti Anna ügyetlenül csetlik-botlik a partnerkapcsolatok világában. Már-már feladja a társkeresést, amikor találkozik Ferkóval. Eleinte minden szép és jó, de egy napon robban a bomba. Ferkóról kiderül, hogy korántsem az a kedves, szeretetteljes férfi, akinek addig mutatta magát, hanem rideg, goromba, erőszakos ember. Szinte nap mint nap szóval és tettel, lelkileg és fizikailag bántalmazza Annát. Ő mégsem tud hátat fordítani neki, ellenkezőleg: egyre mélyebbre merül a kapcsolatba, remélve, hogy a férfi megváltozik a kedvéért.
Van-e kiút ebből az ördögi körből? Mi minden történik Annával, amíg ráébred: saját testi és lelki épsége érdekében ki kell lépnie az életét megkeserítő, egészségtelen viszonyból? Vajon sikerül-e neki? Mi olvasóként végigkísérhetjük a „táncát”; tanúi lehetünk, ahogyan -az őt megillető támogatással- sikerül megtalálnia önmagát…
