A rockzene, de főként a heavy metál mint zenei műfaj mindig is a kirekesztettek műfaja volt. Követői a lázadás, a másként gondolkodás zászlaját emelték a magasba, szembefordulva a „többség” akaratával. Voltak/vannak (feltehetően lesznek is) olyan zenekarok, melyek munkásságukkal sokat tettek/tesznek azért, hogy ez a fajta zene a fogyasztói társadalom egyre szélesebb rétegeihez találja meg az utat, késztesse a műfaj ellenzőit – az utálat helyett – a tiszteletre a másként gondolkodók iránt.
Ilyen zenekar a Metallica is, melynek tagjai több mint 25 éves pályafutásuk során mindent elértek, amit egy zenekar elérhet, minden korlátot és falat ledöntöttek. Nincs olyan hely a Földön, ahol ne ismernék a Metallica nevet; ha koncerteznek, még ma is tízezrek mozdulnak meg. Sok tízmillió eladott lemez (a „Fekete album” 16 millió eladott példánnyal minden idők legsikeresebb metal-albumainak egyike)
