Mivel lusta voltam ahhoz, hogy fülszöveget írjak – nem is fizetik külön –, behunyt szemmel rábökök egy részletre – melyet persze előbb gondosan kiválasztottam: „ – És mi történik abban az esetben, ha ezek a hivatalok nyíltan bevallják a mulasztásukat? – Ilyen eset nincs, professzornő. A hivatal nagyon jól tudja, hogy abban a pillanatban, amikor egyetlen hibáját bevallja, rögtön kiderül a többi is, és a láncolat törvényszerűen elvezet a hivatal létezésének teljesen fölösleges voltához. Márpedig egy hivatal mindent beismerhet, ezt az egyet kivéve. Noch elnyomta a szivarját. – A hivatal, professzornő, mindig túlélheti azt a feladatkört, melynek betöltésére eredetileg létrehozták, és feleslegessé válásával egyenes arányban növekszik hatásköre és testületi gőgje. És ez a mi szerencsénk, professzornő.”
