Ó, azok a boldog kamaszévek! – De felsóhajthat-e így a visszatekintő, ha fogszabályzót hordott, allergiás volt szinte mindenre, nem volt se jóképű, se kisportolt, tériszonnyal küszködött, és a gének gonosz játéka folytán egyéb kellemetlenségeknek is ki volt téve, például álmában beszélt? S akkor még egy szót sem szóltunk a mindig útban lévő kisöcsről, valamint a szülők nem éppen kamaszbarát húzásairól.
Ez a lefegyverző őszinteséggel és iróniával megírt regény egyértelművé teszi: érthető az édes-bús nosztalgia, pedig a felnőtté válást a lehető legjobb adottságokkal felvértezve is megszenvedjük. Ám mindeközben az életre szóló barátságokat érlelő bandázás, az első világmegváltó tervek, az első nagy szerelmek időszaka megismételhetetlen csodákkal van teli. Miközben a most 32 éves, angol-francia-német származású író ifjúkorának kísérőjéül szegődünk, óhatatlanul újraéljük egyszervolt kamaszkorunk szép és sajgó, felemelő és felkavaró, gyötrelmes és máig nevetésre késztető emlékeit.
