Egy újabb regény a Barackvirág Pavilon szerzőnőjétől, mely lírai és érzéki, szól Keletről és Nyugatról, mely napjainkban játszódik. Szól a valós életről és a szív dolgairól. Bepillantást enged az egzotikus kínai kultúrába, a buddhizmus világába. Meng Ning élete tizenhárom évesen egy csapásra megváltozik, mert véletlenül beleesik egy kútba. Egy buddhista apáca segítségére siet. Így kislány szerencsésen megmenekül. Ennek az élménynek a hatására a buddhizmus bűvöletébe kerül – sok időt tölt az Arany Lótusz templomban, összebarátkozik az apácákkal, tanulmányozza a kultúrát, a művészeteket és a misztikus tanításokat. Meng Ming el is határozza, hogy ő is apáca lesz. Úgy érzi ez ad számára esélyt arra, hogy irányíthassa a sorsát, és a zene, a művészet, a költészet oázisában élhessen, távol szülei boldogtalan, civakodással teli házasságától. A következő tíz évet Párizsban tölti – a Sorbonne-on tanul a kínai művészetekről és irodalomról – ahol társa lesz egy titokzatos buddhista apáca is. Ekkor elzárkózik a férfiaktól, és végleg úgy dönt, apáca lesz. Visszatér Hong Kongba, de tűz üt ki a kolostorban. Egy fiatal, jóképű és a keleti kultúrához erősen vonzódó amerikai orvos menti ki a tűzből. A férfi sosem tapasztalt közelsége felkelti a fiatal nő érdeklődését. Ahogy kapcsolatuk egyre intimebbé válik, Meng Ning rádöbben arra, hogy választania kell az érzéki és a spirituális világ, a lelki szerelem és a testiség között. Vajon sikerül-e neki álmát megvalósítania vagy az élet hozta kihívások letérítik az útjáról
