M. Pogány Béla :Az „Angyalföld” témája maga, a legszerencsésebb trouvaille: írói aranybánya, de Kassáknak kellett eljönnie kiaknázására. Az Angyalföld: városnegyed vagy. szinte külön város vagy ország, ismeretlen univerzum, amiről kósza legendák, gyanus rendőri rovatok és homályos napihírek regéltek valamit. Az irodalom itt-ott a megszépítő romantika fátylát vetette rá és a naturalizmus gyötrő árnyalatokkal feketítette alá, de a legjobb esetben is elirodalmiasították. Kassák a fölfedezők riporteri tárgyilagosságával s a költők mindenhatóságával úgy tárja elénk, mintha szűz talaján ő járna először. Szuggesztív művészetével megteremti bennünk az igazság s az élet hitét, megmaradó élményt ad, miként a fölfedező Petőfi adott az Alföldről, mely ő előtte csak geográfiailag létezett. Kassák, a külváros szakértője, az Angyalföldet örökítette meg.
Kardos László: EGY KOSÁR GYÜMÖLCS
Kassák Lajos regénye
Ha valaki egykor rendszerező kedvvel számbaveszi Kassák Lajos munkásságát, bizonyosan három szakaszra fogja tagolni az író pályáját. Az első szakasz a Könyörtelen Lázadás epochája lesz. Ebbe tartoznak majd a nyelv- és világromboló riadók, az egekbe harsogó proletariádák, a kalapácszengésű nagy, fenyegető ódák, az egész hódító kassáki líra. A második szakasz a Fegyelmezett Toll korszaka lesz. Itt fogja felsorolni az eljövendő filológ a letört lázadó önéletírását és regényeit, amelyekben egy zsákutcába jutott lélek próbál – olykor sután és érdektelenül – számot adni magának a világról és önmagáról. Ez a lélek becsületes elszánással tornássza föl magát régi önmaga fölé, és letörölve aktuális politikai céljait, az egyetemes humanitás jegyében s aszketikus igyekezettel vállalja a tiszta prózaírás igáját. A harmadik korszak, amelybe az Egy kosár gyümölcs is tartozik, a Szerencsés Idill korszaka lesz.
Kassákban, bármily sűrűn sodródott is kicsinyes furcsaságokba és dacos rigolyákba, voltaképp kezdettől fogva ott élt a monumentális egyszerűség, sőt a tiszta naivság vágya. Mint ahogy a bűvészmester tarka és obskurus varázslatok után kitárja és mosolyogva felmutatja tiszta tenyereit, úgy zárta le Kassák egy-egy régebbi fortélyos és meghökkentő újszerűségekben gazdag versét bukolikus, szelíd és tiszta képekkel. Ebben az új könyvében már minden ilyen egyszerű. Nemcsak elgondolkoztató furcsaság nincs e műben, de még csak egy homályos mondat sem találkozik benne. Többet mondok: nincs meg benne még a tömörségnek vagy a mélységnek az a tekintélyes „homálya” sem, amely úgy el tudja mélyíteni az olvasó élményét. Az Egy kosár gyümölcsben minden szárat, minden levélkét, minden szem szőlőt és szilvát déli napfény süt. Az író sietés nélkül, nagy türelemmel körül- meg átvilágít minden pontot. Az egész könyv üvegszerűen átlátszó.
Szerencsés Idillt mondottam, s az az idill, amelynek Kassák újabb írásaiban tanúi vagyunk, igazán semmilyen sem inkább, mint szerencsés. Ami Kassákkal, az íróval, és Kassákkal, az emberrel történt, az szinte csak csoda folytán vezethetett ehhez a majdnem boldog rezignációhoz. Minden kísérlet, amely a kassáki mű és kassáki élet korábbi pontjaiból próbálta volna az író jövőjét „prekonstruálni”, tragikus hullásokkal és fordulatokkal számolt volna. A sorsnak különös kegye, hogy az író annyi válságon átlábolva, íme, egy kedves falusi kertbe érkezett, ahol vallásos bizalommal pihen meg egy kényelmes padon.
Az új regényben különben egy adótiszt, egy széplelkű dilettáns író beszéli el élete történetét. Komoly és szép könyv ez a regény, egy-egy fejezetben hibátlannak érezzük. Mindazáltal nem veri fel bennünk azt a sajátos izgalmat, amellyel az igazán jelentős írásoknak adózik a lélek. Egyszerűsége, világossága, egyensúlya nagyon is egyszerű, világos és egyensúlyos. Nem sejlik mögötte a valóság irdatlan súlya és gyilkos zavara. Szóljon bár a vidám vagy szomorú dolgokról, az író mindent teljesre kerekít, kiír, kiesztergál, simává és könnyűvé csiszol. Szinte semmit sem bíz az olvasóra, nem veszi őt „társszerzőül”. Így aztán nem csoda, ha a könyv, akármilyen szívesen olvastuk is, utolsó szaván túl már nem foglalkoztat.