„Élünk és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is.”
Eleanor Murray soha nem felejti el Edisto Islanden töltött gyermekkorát, amikor édesapja még élt, és osztozott vele zene iránti szenvedélyében. Mostanra azonban minden boldog emléket elhalványít a bűntudat. Eleanor magát okolja, amiért nővére tolószékbe kényszerült, és mintha ez még nem lenne elég: szerelmes nővére férjébe is.
Hogy a családot anyagilag segítse, Eleanor nappal egy charlestoni befektetési cégnél dolgozik, esténként pedig a zenélésbe menekül, és a közeli bárban zongorázik. Egészen addig, amíg a főnöke új lehetőséget nem kínál neki: idősödő nagynénjét, Helenát kellene gondoznia Edisto Islanden. Eleanor tehát lehetőséget kap, hogy visszatérjen oda, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte, és osztozzon a zene iránti szeretetben a gyászoló Helenával, aki nemrégiben, rejtélyes körülmények között veszítette el húgát.
Helena és a nővére a háború sújtotta Magyarországról menekült el 1944-ben, és a békés szigeten leltek menedéket. Ahogy az idős asszony és Eleanor összebarátkozik, mind több titokra derül fény a régmúltból, s ez mindkettejüknek segíthet abban, hogy végre szembe tudjanak nézni a fájó emlékekkel, s lezárják, amit le kell zárni…
