„Megváltozott a lánya; annyira hasonlított a feleségére, hogy nem is bírt egyenesen ránézni. A lélegzete is elakadt ma, amikor meglátta a pázsiton. Idősebb volt az arca, olyan, mint a feleségéé, a haja is őszülni kezdett a halántékán, gumival fogta össze laza kontyba. Kísértetiesen idézték meg elhunyt anyját az arcvonásai, a szeme formája és színe, a gödröcske bal oldalon, ha mosolygott.”
A Pulitzer-díjas Jhumpa Lahiri kötetében hétköznapian egyszerű és szívfájdítóan szép történeteket mesél el, nyolc novellát fűzve egybe. Az öt elbeszélés, valamint a záró hármas csokor két, Amerikában élő bengáli család tagjainak néhol párhuzamosan futó, néhol egymást metsző vagy éppen eltávolodó életét meséli el. A legapróbb részleteket lefestve egy csodálatosan teljes kép sejlik fel előttünk, amely nem csupán a beilleszkedés kulturális nehézségeit fedi fel, hanem az emberi lélek, a szív legmélyére hatol, s tárja fel annak titkait rendkívüli biztonsággal és kivételes empátiával.
