Hetvenesek. Akiken nem csupán az éppen hetvenévesek értendők, hanem mindenki hetven és nyolcvan között. Nők és férfiak, akik a nyolcadik évtizedükben járnak. Az elnevezés alapja az a közkeletű, ám korántsem magától értetődő felfogás, amely az emberi életet évtizedekre osztja. Elképzelhető volna másképp is. Ekkor a hetvenesek kifejezés azokra vonatkozna, akik hetven körül vannak, vagy mindenkire hatvanhat és hetvenöt között. Hogy ez többnyire mégsem így van, annak az embereknek az életkorhoz, az öregedéshez való általános viszonya az oka. Gyermekként szinte mindenki szeretne minél gyorsabban megnőni, hogy hamar felnőtt lehessen. De aztán, már huszonévesen, a legtöbben szívesen kitolnák a felnőtté válás, még inkább az öregedés idejét. Senki sem akar hatvanhat évesen hetvenesnek számítani, de még hatvankilenc évesen sem, annál inkább – és itt egyenlítődik ki a dolog – tíz évvel később, tehát hetvenkilenc évesen. S ez a fiatalabb korosztályokra talán még inkább érvényes. A számoknak, amióta világ a világ, mágikus ereje van, hatásuk alól aligha vonhatja ki magát valaki. Leginkább a kerek számoknál érezhetjük, hogy fordulópontot jelentenek az életben, komolyabb változást vagy éppen a szerencsét, hogy egyáltalán megértük ezt a kort – ami távolról sem magától értetődő, különösen nem akkor, ha hetven-, nyolcvan- vagy kilencvenéves az ember.
