Vissza a természethez! Az erdő rejtekén, súlyos tölgyek és táncoló levelű szilfák közt bújik meg egy kis házikó. Aprócska, éppen csak akkora, amekkora feltétlenül szükséges. De van benne minden, ami nélkülözhetetlen: meleget adó kályha, jó nagy asztal sok székkel, s kényelmes fekhelyek. Tavasszal még alig sóhajt a rét, s máris sokat időzünk itt. Ha fagyosak is a reggelek még, s délidőn sem kerül le rólunk a kiskabát, a szabadban készül az ebéd, a vacsora, változatos ételek sora. A tovagomolygó illatok idecsalnak ismerőst-ismeretlent, s ha már megálltak itt, hát maradnak is többnyire. Sül roston sokféle finom falat, nyársra tűzött pecsenyék, zsenge zöldségek, s a tárcsában fűszeres egyvelegek. Nyáridőn a puszta domboldalon, ahol feljebb a kökényes, az éggel ölelkezik össze, kakukkfű virágzik mindenfelé. Illatában fürödve szedjük csokorba, a vadon nőtt zsályával együtt, s kis tasakba gyűlik a kéklő borókabogyó: ettől lesz zamatos a tűzön sült pecsenye, amikor íze a pernyével s az erdő illatával frigyre lép. Az esős nyárutó méretes gombákkal örvendeztet, s terítékre kerülnek a vadak is, a bográcsban fortyogó paprikás, vagy fortéllyal fűszerezett ragu illata elvegyül az őszi avar fanyar szagával... közelebb húzódunk a lángokhoz, melengetjük kezeinket, s játszik velünk a tűz varázsa... Itt terem ilyenkor egy-egy üveg bor is, a legféltettebb évjáratból, s ha olykor léha hópihék járnak már táncot a bogrács körül, hát kerül gesztenye is egy jó vaslapra sülni... falat pedig nem sok, annyi sem marad mutatóba. Kiürülnek a poharak is, az utolsó karéj kenyérrel kitunkoljuk a lecsorgott zamatos szaftot, az esti csendben nem mozdul már más, legfeljebb az éj utolsó zsarátnokába sóhajtott nehéz gondolat. A Rousseau-i mondat: vissza a természethez, talán soha nem volt olyan aktuális, mint napjainkban. A gyorséttermek művilágában, a szintetikusan előállított ételféleségek korában a legjobb, amit tehetünk: olykor visszavonulunk, a természet lágy ölén, a halkan ropogó tűz mellett sütjük meg egyszerű vacsoránkat a nekünk kedvesek társaságában. S ez többet jelent minden szónál... Egy csokorra valót nyújtunk most át legkedvesebb ételeinkből. Jó kedvet kívánunk hozzá! Halmos Mónika
