Friedrich Weissensteiner új könyvében olyan kistermetű emberekkel foglalkozik, akik valami nagyot alkottak az életben. Edith Piaf, 1,47 m, a híres párizsi „veréb”, aki beénekelte magát az emberek – és számos férfiismerőse – szívébe. Henri de Toulouse-Lautrec, 1,52 m, a könnyűvérű párizsi lányok kedvence, akiket egyedülálló módon örökített meg festményein és rajzain. Gottfried Keller, 1,40 m, ifjúkorában mogorva, verekedő fickó, később Zürich városának írnoka, aki műveiben megfestette a 19. század képét. Franz Schubert, 1,55 m, minden szenvedélyét a dalaiba ölte – a zene világa nélküle elképzelhetetlen. Bonaparte Napóleon, 1,62 m, Európa háborúzó ura, aki kis termetét szűnni nem akaró harciasságával kompenzálta. Immanuel Kant, 1,57 m, szülővárosát, Königsberget sohasem hagyta el, de filozófiájával áthágott minden szellemi határt. Savoyai Jenő herceg, 1,61 m, hadvezér és művészeti mecénás, aki megszilárdította a Habsburg-ház dicsőségét. Még ma is pompás paloták tanúskodnak egykori nagyságáról. A maguk módján mind zseniálisak voltak – a nagyság vágya hajtotta őket.