Falcsik Mari második kötete mindannyiunkat érdeklő témát választ kitüntetett figyelme tárgyául: a szabadság létállapotát. Változatok a szabadságra: három metszet, három tematikus egység.
Az elsőben az ifjúság törékeny, idealista csapata küzd a képzelt szabadsággal: a mára legendává vált hetvenes évek gyermekei ők, a szelíd lázadók, akik a szabadság ábrándja nyomában rótták az országutakat – itt fogalmazódik meg a költő személyes retrója.
A második témakör a szerelem – a legszebb, az örök szabadság- és rabságmítosz. Falcsik Mari szerelmes vagy szerelemről szóló verseiben hangot kap a komplex érzés, gyönyör és kétség, vágy és szorongás keveréke, amellyel a nő örökkön együtt keresi a férfit és önmagát. Felrajzolódnak az egyre bonyolultabb utak egymás felé – és felcsendülnek a mégis-nagy-szerelem ihletében írott versek.
A kötet utolsó egységében a költő személyes istenélménye szólal meg, amely a valláshoz mint társadalmi jelenséghez nemigen látszik kötődni: számára a hit a léleknek épp elkötelezettségében megnyilvánuló sajátos szabadsága.
