A népszerű tévépszichiáter eddig még nem hallott őszinteséggel mesél kamaszkoráról, családjához fűződő viszonyáról, munkájáról, szerelmeiről, drogos és csempész éveiről. „Túl nagy volt a médiazaj körülöttem. És amikor lett egy kis csend, nagyon hamar rájöttem, hogy ez így nem jó. Mert ez olyan, mintha bort innék és vizet prédikálnék. Hiteltelenné válhatok a számomra legfontosabb emberek, a betegeim szemében. És amikor ezt felfogtam, szokásom szerint iszonyatosan gyorsan döntöttem. És borítottam az asztalt. Rádöbbentem arra, hogy nekem az életben más dolgok a fontosak. Szakmai és érzelmi váltás, változás. Ilyenkor mindig jó egy kicsit visszatekinteni. Elvarrni a múlt szálait. És indulni tiszta lappal. Most van valaminek a vége. Valami réginek. És kezdődik valami új.”