Forog a világ, de a kötéltáncos miközben lépdel a World Trade Center ikertornyai között, kiemelkedik ebből a forgásból. A világ megáll egy pillanatra. New York City, a hetvenes évek közepe. A levegőben egyensúlyozó művész, alatta a nagyváros mindennapi poklában élő prostituált és a többiek: az Új Világba érkező radikális katolikus ír és a kábítószeres, a graffitis és a hacker, hispánok és feketék, gyilkosok és bírák, áldozatok és világjobbítók. Többek között velük találkozhatunk ebben a regényforgásban, amely a tornyok között sasszézó kötéltáncoshoz hasonlóan arra vállalkozik, hogy hajszálvékony kapcsolódásokon, majdhogynem láthatatlan idegkötélpályákon keresztül kössön össze különböző tartományokat.
A Hadd forogjon a nagyvilág egy korszak zilált életérzésének, egy kaotikusan működő, tébolyítóan izgalmas metropolisznak és egy létállapotnak, a folyamatos egyensúlyozásnak, e mutatvány képtelenségének és szükségszerűségének a regénye. A világ forog.
