Brunszvik grófnő két lányával és két inasával 1799. május 5-én megérkezett a bécsi Arany Griff fogadóba. A következő napon elkezdődött a 18. század legtitokzatosabb szerelmi története. A tüneményes szépségű martonvásári grófkisasszonynak, Brunszvik Jozefinnek a kegyeiért hárman versengenek. Fülig szerelmes zongoratanárának, Ludwig van Beethovennek szinte semmi esélye nincs arra, hogy az oltár elé vezesse őt, de a muzsikus személyes vonzerejének, művei varázsának sem Jozefin, sem Teréz nem tud ellenállni. A bécsi kirándulást egy ugyancsak feledhetetlen martonvásári találkozás követi. De lehetséges-e, hogy az igazi és csillapíthatatlan szerelmi vágy a húszéves Jozefint nem az istenített Beethovenhez és nem is kérőjéhez, Deym grófhoz köti? A történészek a „halhatatlan kedves” címet eddig már legalább hat különböző nőnek ítélték oda. Az viszont tény, hogy Beethoven tizennégy szerelmes levelet írt Brunszvik Jozefinnek, miként az is tudnivaló, hogy a nagy zeneköltő rendszeresen belebolondult tanítványaiba. Végül az is bizonyosság, hogy Ludwig és a Brunszvik-lányok szenvedélyes románca nélkül a Beethoven-életmű szegényebb lenne.
