Babó és Bigyó egy ausztrál kisváros láthatatlan lakói, csak az egyik ottani kislány képzeletében élnek. Villámhátnak hívják a várost, és opálbányászok lakják, akik a maguk módján szeretnivalók, de nem túl barátságosak. Az igazat megvallva földszagú, piszkos, bogaras, szűklátókörű, részegeskedő, alpári bunkók, akik áttetsző drágakövek után kutatnak egész életükben. Nem nehéz bennük magunkra ismernünk. Ahogy ezek a modortalan, esendő és nagyon is hús-vér emberek hajkurásszák a két láthatatlan, képzeletbeli barátot, Babót és Bigyót, úgy hajkurásszák a vicces, gyerekes mondatok a szomorú, mély mondanivalókat ebben a könyvben. A költészet csak egyetlen verscím erejéig bukkan föl, aminek megírására egy papagájával lakó, bolondos, kopasz veterán tesz ígéretet Babó és Bigyó keresését segítendő: „Gyertek haza, Áttetsző Barátaim!” Sajnos a vers nem hangzik el, csak a címe. De ettől még ez egy költői mese. Lírai történet egy hétköznapi kisfiú tárgyilagos előadásában. Nagyon vicces és nagyon szép.
Varró Dani
